phyart

A sorozat további képei:

www.wix.com/norrag/exposition

A kiállítás itt látható:

miskolcigaleria.hu/index.php

A társkereséssel kapcsolatban kialakított véleményeknek két fő összetevőjük van, és ezek tartalma azonos mind a hagyományos, mind az internetes társkeresés megítélésében. Az egyik személyesebb jellegű, elsősorban a saját (hipotetikus) érintettségből fakadó idegenkedést, félelmeket fejezi ki („nem próbálkoznék, szégyelleném, ha kitudódna, nem alakulhat ki igazi szerelem”). A másik – kissé ambivalens – összetevő szerint az adott módszer el fog terjedni és jó módszer, még ha (különösen az internet esetében) vannak is kockázatos elemei.

weekdays from György Orbán on Vimeo.

"...a televíziós tartalmak attitűdökre és viselkedésre gyakorolt hatása nagymértékben függ attól, hogy a néző mennyire ítéli igaznak, reálisnak, valósnak a látottakat. Általánosságban az mondható, hogy minél valószerűbb egy esemény, annál jelentősebben befolyásolhatja a viselkedést és a gondolkodást (lásd Orson Welles példáját), és meghatározhatja a kiváltott érzelem erősségét és természetét is. Reálisnak ítélt tartalom esetében a gyerekek sokkal inkább hajlanak a szereplők helyébe képzelni magukat, mintha a látottakat fiktív, kitalált történetnek, eseménynek tartanák. Egy kísérletben jóval felfokozottabb negatív érzelmi reakciókat regisztráltak a Challenger űrhajó becsapódásának felvételét néző gyerekeknél, mint amikor hasonló, de fiktív eseményt vetítettek nekik.

"... Orbán György munkái, melyek számomra az év felfedezését jelentik. A Lumen Galériában, a 2005-ben megjelent Fotómátrix című CD-romon, majd a Műcsarnok Magánügy? című kiállításán látva fotóit, újra és újra elfogott a felfedezés jóleső érzése. A 73-ban született fotós különböző sorozatai (Önarckép, 2000; Asszimiláció, 2004) az önarckép műfajának hagyományaira épülnek. Korunk, média uralta környezetünk, a valóságképünket átalakító, torzító tömegkommunikációs cirkusz szolgáltatja azt a közeget, melyben az én-ábrázolás, én-keresés kérdéseit firtató alkotó, mintha akarata ellenére csusszanna bele különböző álvalós helyzetekbe, melyekben aztán tökéletesen elveszett emberként viselkedik, helyét keresve ebben az összekuszálódott rendszerben.

"A perspektivikus modell vizsgálatában a filmet állóképnek tekintettük, holott a mozgó-képek sajátossága, hogy az egymásra következésükben jönnek létre azok a kauzális, térbeli, időbeli és motivációs viszonyok, melyek alapján a néző létrehozza a filmbeli történetet. Ha a film lényege a folytonos változás és mozgás, hogyan jöhet létre egy olyan folyamatosság, mely alapján kikövetkeztethető lenne bármilyen nézőpont és történet? A film mediális lehetőségeihez és korlátaihoz nemcsak egy centrálperspektivikus modell alapján rögzítő apparátus (a kamera) tartozik, hanem az is, hogy az egymás után bemutatott képek csupán részletek, melyeket egy előzetes szelekció eredményeként látunk.

„Eszménykép, amelyre a film mint művészet törekedhet, és amely a filmelméletek története során akkor jelentkezett egy esszenciális gondolkodásmód formájában, valahányszor a filmnek a többi művészettel szembeni autonómiáját éppen kifejezésmódjának egyediségét hangoztató érveléssel bizonyították (többnyire a szerzőiség műalkotásteremtő szerepével együtt). Ugyanakkor e monomedialitás egy befogadói illúzió is, amely abból származik, hogy amikor beülünk a moziba, és folyamatosan végignézzük a filmet (vagyis egy filmet, és különleges élményben részesülünk) a filmérzékelés egyedi jellegzetességeit a filmbefogadás bizonyos mérvű linearitása, a mozgásérzékelések figyelemlekötő és egységesítő ereje, valamint a képek ún. átlátszósága határozza meg. A jelenleg művelt pragmatikus, kognitív filmelmélet is feltehetően éppen ezért tulajdonképpen a médium semlegességét, illetve nagyfokú transzparenciáját feltételezi." (Pethő Ágnes)

Aura*

Az emberi aura egyszerre energiamező, és a testet átszövő életerő megjelenése. Ezek a környezetünk és életvitelünk által befolyásolt energiák határoznak meg minket. Az aura tükrözi az egészségi állapotunkat, karakterünket, szellemi tevékenységünket és érzelmeinket, sőt, sokszor más tünetek előtt jelez különféle betegségeket.